"Az Oroszl�n f�l-al� l�pdelt azon a kihalt t�jon �s �j dal�t �nekelte. Ez l�gyabb �s dallamosabb volt az el�z�n�l, mellyel a csillagokat s a napot f�lkeltette; finoman hull�mz� muzsika. S amint dalolva bej�rta a v�lgyet, kihajtott k�r�l�tte a z�ld f�. Szeml�tom�st az Oroszl�nb�l fakadt ez az �rad� n�v�nyzet. F�lk�szott a kicsiny halmok oldal�n s tovaterjedt. Percek alatt lepte el az alacsonyabb lejt�ket a t�volabbi hegyeken, mind vonz�bb� tette ezt az ifj� vil�got. M�r hallhat� volt a k�nny� sz�l, amint a f�vet borzolja.

 Hamarosan m�s n�v�ny is sarjadt a f�v�n. A magasabb lank�kon s�t�tz�ld hanga n�tt, a v�lgyben nyersebb, t�sk�s z�ld foltok �tk�ztek ki. Digory nem tudta, mik is lehetnek, m�g egyik �pp a k�zel�ben nem b�jt el�. Apr� �s hegyes volt, karocsk�k tucatjai meredtek ki bel�le z�ldell�n, gyorsan n�vekedtek s m�sodpercenkint h�velyknyivel ny�ltak a magasba. M�r csoportosan fogt�k k�r�l, s mire csaknem �ll�ig �rtek, r�j�tt.

— F�k! — ki�ltott f�l.

 Csak az volt a zavar� benne, mint Polly k�s�bb megjegyezte, hogy a r�szletekt�l alig gy�zt�k lesni a teljes l�tv�nyt. �pp mikor Digory elki�ltotta: „F�k!", arr�bb kellett ugrania, mert Andrew b�csi m�r ott s�nd�rg�tt k�r�l�tte, hogy a zseb�hez f�rk�zz�k. Nem sokra ment volna vele, ha siker�l, mert a jobb zseb�t c�lozta meg, abban a hiszemben, hogy ott a z�ld, a „hazafel�" h�z� gy�r�. De persze Digory �gyelt r�, hogy egyiket se vesz�tse el.

— Meg�llj! — sikoltotta a boszork�ny. — Vissza onn�t! M�g h�tr�bb! Aki t�z l�p�sn�l k�zelebb megy a gyerekekhez, kiloccsantom az agyvelej�t!

 Megl�b�lta a l�mpaoszlopr�l let�rt vasrudat, k�szen arra, hogy odav�gja. Egyik�k sem k�telkedett benne, hogy nem t�vesztene c�lt.

— J� lenne, mi? — sz�lt r� az �regre. — Visszaiszkolni a fi�val a saj�t vil�gotokba, engem meg itthagyni!

 Andrew b�csi t�relm�t vesztve m�g ijeds�g�r�l is megfeledkezett:

— Igenis, Madam, vissza bizony — felelte. — Nagy kedvem volna hozz�. �s teljes joggal. Gyal�zatosan �s min�s�thetetlen�l b�nt velem. �n megtettem mindent, hogy messzemen� udvariass�ggal a rendelkez�s�re �lljak. �s mi volt a k�sz�net �rte? �n kirabolta, nyomat�kolnom kell, kirabolta egy k�ztiszteletben �ll� �kszer�sz boltj�t. �n kier�szakolta, hogy a legdr�g�bb �tteremben, azt kell mondanom, t�kozl� b�kez�s�ggel vend�geljem meg, s ez�rt z�logba kellett csapnom az �r�mat l�ncostul. �s nem hagyhatom sz� n�lk�l, hogy csal�dunkban ez a szok�s ismeretlen, kiv�ve Edward unokafiv�remet, de h�t � lovass�gi tiszt volt. S azon az ehetetlen eb�den, m�g most is nyomja a gyomromat, viselked�se �s besz�dst�lusa kih�vta valamennyi jelenl�v� el�t�l� v�lem�ny�t. Lehetetlenn� tett a nyilv�noss�g el�tt, soha �letemben a t�j�ra sem mehetek a Trocadero �tteremnek! �n tettlegess�gre vetemedett a rend�rs�g ellen, �n lopott...

— El�g m�n ebb�l, nagy j� uram, el�g! — sz�lalt meg a gazda. — N�zze ink�bb meg haagassa ezt a sok csud�t itt!

 Val�ban volt mit lesni �s figyelni k�r�s-k�r�l. Az a fa, melyet Digory az el�bb �szrevett, most m�r nyurga b�kkt�rzzs� fejl�d�tt, kiterjesztett �gai a feje f�l�tt lengtek. Friss, d�s f�v�n �lltak valamennyien, s besz�rt�k a margar�t�k �s bogl�rk�k. Kicsit arr�bb, a foly� ment�n szomor�f�zek n�ttek, s a t�lparton vir�gz� ribiszke-, orgona- �s vadr�zsabokrok; rododendron fogta k�r�l �ket. A l� j��z�n t�pte �s ropogtatta a friss f�vet.

 Az Oroszl�n egyv�gt�ben �nekelt k�zben, f�l-al� r�tta m�lt�s�gos s�ta�tj�t. Aggaszt� csup�n az volt, hogy minden fordul�val kiss� k�zelebb ker�lt hozz�juk. Polly egyre jobban belemer�lt a dallamba, mert �gy �rezte, m�r kezdi sejteni a kapcsolatot a zene s a v�gbemen� esem�nyek k�z�tt. Mikor egyik dombon egy sor s�t�t feny� sz�kkent el� vagy sz�zyardnyira, m�r �rezte, hogy �sszef�gg�sben vannak azokkal a m�ly, hosszan elny�jtott hangokkal, melyeket az Oroszl�n egy m�sodperccel el�bb �nekelt. S mikor �les, k�nnyed hangsor t�rt ki bel�le, Polly m�r meg sem lep�d�tt, hogy szerte a mez�n hirtelen kankalinsz�nyeg virul ki. �gy, kimondhatatlan izgalommal szinte bizonyosra vette, hogy mindez (ahogy � kifejezte) „az Oroszl�n fej�b�l j�n ki". Mikor az �neket hallgatt�k, meghallott�k a k�r�s-k�r�l t�rt�n�ket, ha k�r�ln�ztek, egyszerre l�tt�k valamennyit. Mindez olyan megr�z� volt, hogy ideje sem jutott a f�lelemre. De Digory �s a gazda egy cs�pp nyugtalans�ggal �szlelte, hogy az Oroszl�n minden kanyarod�val egyre k�zelebb jut hozz�juk. Andrew b�csit bizony megvacogtatta a f�lelem, de t�rde annyira remegett, hogy mozdulni sem b�rt."