"Shasta minden rem�ny�t elvesztette �s azon t�prengett, vajon az oroszl�n r�gt�n felfalja-e �ldozat�t, vagy kicsit elj�tszadozik vele, mint macska az eg�rrel. Vajon mekkora f�jdalmat fog �rezni?! A k�vetkez� pillanatban (amire eg�sz �let�ben eml�kezni fog), bel�dermedt a k�p: l�tta, hogy a m�sik lovas kis termet�, karcs� valaki, p�nc�lj�n csillog a hold, �s csod�latosan �li meg a lovat. Nem volt szak�lla. Hirtelen megvillant el�tt�k valami, de m�g miel�tt Shasta alaposan szem�gyre vette volna, szeme-sz�ja tele lett s�s v�zzel. A f�nyl� valami hossz� �b�ll� v�lt a tengerben. Mindk�t l� �szva haladt, Shast�nak t�rd�ig �rt a v�z. D�h�dt ord�t�s csattant f�l m�g�tt�k, �s Shasta visszan�zve hatalmas, f�lelmetes �rny k�rvonalait l�tta meg a v�z sz�l�n; de csak egy alak volt. „Ler�ztuk a m�sik oroszl�nt" — gondolta mag�ban. Az oroszl�nnak nyilv�n nem �rte meg a zs�km�ny, hogy el�ztassa mag�t. Meg sem k�s�relte, hogy a v�zben �ld�zze tov�bb. A k�t l� szorosan egym�s mellett �szott a t�lpart fel�, amely m�r tiszt�n l�tszott. A tarkaani egyetlen sz�t sem sz�lt. „Amint partra �r�nk, megsz�lal" — gondolta Shasta. „Mit mondjak neki? Ki k�ne tal�lnom valamit." Hirtelen besz�lget�s �t�tte meg a f�l�t.

— Olyan f�radt vagyok — sz�lt valaki.

— Tartsd a sz�d, Hwin, ne l�gy bolond — v�laszolt a m�sik.

 „�lmodom" — �muldozott Shasta. „Megesk�dn�k, hogy a m�sik l� besz�lt."

 A lovak m�r nem �sztak a v�zben, ink�bb l�boltak, �s hamarosan pr�szk�lve, k�nl�dva, hatalmas farokcsapkod�ssal �rtek sz�razra. Nyolc pata alatt ropogtak a parti kavicsok. Shasta meglepet�s�re a tarkaani lovas most sem k�rdezett semmit. M�g pillant�st sem vetett r�, ink�bb lov�t igyekezett min�l sebesebb v�gt�ra biztatni. Bree t�st�nt a nyom�ba eredt.

— Broo-hoo-hah! — horkant fel. — Lassan a testtel! Minden sz�t hallottam. Itt nincs kib�v�, asszonyom! �n is besz�l� l� �s Narni�b�l val�, mint �n.

— Mi k�z�d hozz�, ha �gy van is? — csattant fel az idegen g�nyosan, kez�t kardja markolat�ra t�ve. A hangja furcs�n csengett Shasta f�l�ben.

— Uramisten! Hiszen ez csak l�ny! — ki�ltott f�l meglepetten.

— Mit tartozik az r�d, ha �n csak l�ny vagyok? — csattant fel az idegen. — Te meg csak fi� vagy, k�z�ns�ges, faragatlan fi�, alighanem szolga, aki elk�t�tte a gazd�ja lov�t.

— Ezt te csak hiszed r�lam — mondta Shasta.

— Nem tolvaj, kis tarkaani, ne hidd — sz�lt k�zbe Bree. — Ha itt egy�ltal�n lop�sr�l sz� lehet, akkor �n loptam el �t. Nem avatkozom m�sok dolg�ba, de azt ne v�rd t�lem, hogy idegen orsz�gban honfit�rsn�m mellett sz� n�lk�l menjek el. Azt hiszem, ez �rthet�.

— Nagyon is �rthet� — helyeselt a kanca.

— Tartsd a sz�d, Hwin — sz�lt lov�ra a l�ny. — Te bajkever�.

— Nincs itt semmi baj — mondta Shasta. — Szabadon elmehettek, nem tartunk vissza.

— Nem, ti nem! — g�nyol�dott a l�ny.

— Milyen veszeked�sek ezek az emberek! — sz�lt a kanc�hoz Bree. — Rosszabbak az �szv�rn�l. De besz�lj�nk �rtelmesebben! Ugye, asszonyom, �pp az a sorsa, mint az eny�m? Fiatalon foglyul ejtett�k, s az�ta rabszolga a calormeniekn�l?

— �gy van, uram — b�lintott m�lab�san Hwin.

— Most... tal�n... sz�kik?

— Mondd meg neki Hwin, ne �sse bele az orr�t m�sok dolg�ba! — sz�lt a l�ny.

— Nem mondom, Aravis — felelte h�tran�zve a kanca. — �n is �pp�gy sz�k�m, mint te. Bizonyos vagyok benne, ilyen nemes harci m�n nem �rul el benn�nket, sz�k�nk, m�ghozz� Narni�ba."