�thaladtak a tengeri v�ros f�l�tt. Az �t elt�nt. Most egy �ri�si park f�l�tt j�rtak, tele vir�g�gy�sokkal, d�szcserj�kkel. Azt�n elakadt a l�legzete: embereket fedezett fel a m�lyben. Egy tucat lehetett, lovon �ltek. Nem tengeri csik�n, amit m�zeumokban mutogatnak, hanem igazi lovakon, persze m�ret�knek megfelel�en. Nemes vit�zek lehettek, mert m�g magasb�l is Lucy tiszt�n l�thatta rajtuk a p�nc�linget, sisakot, d�szes ruh�zatot. „Jaj, vigy�zzatok! — ki�ltott fel. — Fel�tek �szik egy nagy hal!" Ami ezut�n k�vetkezett, az fel�lm�lta minden elk�pzel�s�t. Valahonnan, a lovasok m�g�l (al�l? fel�l?) el�bukkant egy apr� hal, fic�nkolva, kacs�zva �s megk�zel�tette a nagy halat, majd egy hirtelen mozdulattal elmarta �s mag�val vonszolta az �ldozat�t. A lovasok nyugodtan �ltek �s nevettek. A kis „vad�szhal" zs�km�ny�val eltelve a lovasok m�g� h�z�dott. Most egy m�sik „vad�sz" bukkant fel, zs�km�nyra lesve. „Ez egy vad�szat lehet!" — csod�lkozott �s nevetg�lt Lucy mag�ban. Hirtelen megv�ltozott a k�p. �szrevett�k a nagy, fekete �rny�kot f�l�tt�k. A halak vill�mgyorsan elsiklottak, a lovasok pedig f�lfel� k�sztak, hogy szem�gyre vegy�k a szokatlan l�tv�nyt. Annyira k�zel mer�szkedtek a haj�hoz, hogyha Lucy sz�lt volna hozz�juk, bizony�ra meghallott�k volna. Most l�tta csak, hogy a lovasok n�k �s f�rfiak vegyesen. N�melyik a fej�n koron�t viselt, m�sok vastag gy�ngysorokat. Test�ket mintha elef�ntcsontb�l faragt�k volna, hajuk s�t�tbord� sz�n� volt. A vezet� (kir�ly?) a csapat �l�n lovagolt, �s b�szk�n, kih�v�an n�zett Lucyval farkasszemet. L�ndzs�j�t megforgatta a kez�ben. A t�bbiek k�vett�k a p�ld�j�t. A n�k arca ijedts�get �s meglep�d�st t�kr�z�tt. Lucy l�tta, hogy �let�kben bizony�ra el�sz�r tal�lkoznak haj�val, illetve emberi l�nnyel. „Hogyan is l�thattak volna haj�t ezen a vid�ken?"

— Mi olyan �rdekes, Lu? — hallotta a k�rd�st a feje f�l�tt.

 Lucy annyira elmer�lt a szokatlan l�tnival�kban, hogy sz�lni is alig tudott, karjai, l�bai elzsibbadtak a kucorg�sban. Drinian �s Edmund �lltak m�g�tte.

— N�zz�tek! — mutatott a v�zbe Lucy.

— Nagyon k�rem fels�geteket, �vakodjanak a t�lzott v�zbe n�z�st�l — emelte fel a mutat�ujj�t a kapit�ny �s arca komoly maradt.

— Nem �rtem — v�laszolta Lucy meglepetten.

— Sosem engedem a matr�zaimat, hogy sok�ig a v�zbe n�zzenek. Pl�ne itt! Hallottam m�r olyan haj�sokr�l, akik szerelmesek lettek a sell�kbe, amint megpillantott�k �ket �s menthetetlen�l belevesztek a tengerbe. M�sok ellen�llhatatlan v�gyat �reztek, hogy a tenger alatti vil�gban �ljenek, ezeket sem lehetett megmenteni."