A könyv eleje arról szól, hogy a négy Pevensie testvért, Petert, Susant, Edmundot és Lucyt szüleik a második világháború bombázásai elől egy öreg professzor vidéki házába küldik. A ház hatalmas, rengeteg lépcsővel, szobával, folyosóval. A gyerekek a megérkezésük estéjén alig várják, hogy másnap felfedezhessék a ház környékét, ám nagy bánatukra a következő nap szakadó esőre ébrednek. A gyerekek végül úgy döntenek, felfedezik az ódon házat, ami igen szórakoztató mulatságnak bizonyul. Rengeteg helyiségben körülnéznek, mikor találnak egy üres szobát, amiben csak egy ódon ruhásszekrény áll, aminek az egyik ajtaja üvegezett volt. A többiek mind jelentéktelennek tartották, kivéve Lucyt, aki belelesett a szekrénybe, majd bemászott a bent lévő kabátok közé. A szekrény viszont különös módon elég hosszú volt, így négykézlábra ereszkedve mászott a kabátok között. Majd hirtelen világosság támadt a feje fölött, és ő egy havas erdőben találta magát, háta mögött a ruhásszekrénnyel. Lucy előrement majd egy lámpánál megállt. Ekkor egy apró faun közeledett felé, göndör hajjal és apró szakállal. A faun csomagokat cipelt, ám amikor meglátta Lucyt hatalmas csodálkozásában mindet elejtette.